Manapság sokan gondolkodnak azon, hogy helyettesíthetnék az olajat, ami egy részt nem is annyira egészséges, mint annak idején regélték, másrészt nem mindenütt lehet kapni az olcsóbbat.
Ezért aztán jön az ötlet – nézzünk utána, mi a tökéletes tepertő sütés titka. Hisz akkor a zsírszalonnából nem csak zsír lesz, hanem finom töpörtyű is.
Jelzem – egy-két kilóból túl sok nem lesz, viszont az biztos, hogy frissen isteni.
A zsiradék szintén más, mint a préselt bolti. Biztos, hogy nem lesz olyan patyolatfehér, viszont az íze sokka-sokkal finomabb.
Az is igaz ám, hogy a zsír összességében nem lesz semmivel sem olcsóbb, mint az esetlegesen megvásárolt olaj. Viszont felhasználása univerzálisabb.
Eddig rendben, de a kisütés?
Hisz azt mindenki tudja, hogy amellett azért ott kell állni, nincs közben pihizés. Eleinte leragadhat, utána meg arra kell vigyázni, hogy nehogy túlhevüljön az egész.
Nos, erre jó megoldás a sütőben sütés. Igen, sütőben, nagy lábosban, vagy pedig tepsiben.
Nem kell kavargatni, lényegében szépen, magában megpirul, s kiereszti a zsiradékot. Egyszer-kétszer ránézünk közben, és annyi.
Ez a módszer nálunk bejáratott dolog, jó ideje így készítjük. Gyönyörű piros, és finom.
Fontos még, hogy a kisütött zsírt olyan edényben rakjuk el, amit le lehet zárni, de kicsit levegőzik is.
Mindenki emlékszik rá, milyen volt a zsíros bödön. Nem véletlen, hogy a tetején lyukak voltak.
A párolgó víznek el kellett távoznia, másképp a zsír beavasodott volna. Ha persze kis mennyiségben sütünk zsírszalonnát, akkor ilyen problémánk nem lesz.
Nézzük a sertés tepertő sütés milyen hozzávalókat igényel:
- néhány kg zsírnak való
- ahány kiló zsírnakvaló, annyi deci víz
- a végén fél deci tej (1-2 kilóra számolva)
Most pedig következik a tepertő elkészítése:
Az egyenletesen felkockázott zsírszalonnát egy peremes tepsibe rakjuk, a tepsi méretétől függ, hogy mennyi fér bele. Ne siessünk vele, tényleg nagyjából egyformák legyenek a kockák, mert másképp az egyik gyorsabban sül, a másik lassabban.
A kisebbet már rég ki kéne venni, a nagyobb meg mér tiszta zsír belülről.
Belarakjuk egy megfelelő méretű lábasba, vagy tepsibe és alátöltjük a szükséges vizet.
Kis hőfokon sütjük, 200 fok alatt, néha megkavarjuk, de ez valóban csak ritka művelet. Csak annyira melegedjünk bele a kevergetésbe, hogy az elején biztosan ne ragadjon le.
Ezt azonban könnyíthetjük azzal, hogy bőr nélküli tepertőt sütünk, vagy ha szeretjük a bőrkét rajta, akkor viszont hasával fektetjük a tepsi aljára a még nyers kockákat.
Amikor közel a sütés vége, már kezd színt kapni, akkor is időnként ránézünk és ha szükséges – mert túl sokat raktunk a tepsibe – kavarunk rajta egyet.
Addig sütjük a tepertőt, amíg a képződött zsír tetején nem kezd úszkálni. Nyakon öntjük a fél deci tejjel, belekavarjuk, várunk egy fél percet, míg a plusz nedvesség elpárolog.
Ekkor kivesszük a tepsit és átszűrjük egy nagyobb tésztaszűrőn, így lefolyik a kijelölt edénybe a zsír.
Gyengéden megnyomogatjuk fakanállal, nem kell agyon nyomkodni, mert ha jól dolgoztunk, akkor a tepertőben már alig maradt zsír.
Várunk, hogy meghűljön, s utána már hűvös helyre be is tárolhatjuk.
Feltéve ha marad belőle, és frissében nem fogyasztja el a társaság a ropogós, gyönyörű, erősen aranysárga finomságot. A zsírt pedig a tároló edényünkbe szűrjük, zsíros kenyérnek csodálatos.
Fotó: Wikipédia – Készítette: Chmee2 – A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0,
