A sóskamártás-sóskaszósz nagyanyáink idejében is közkedvelt szószféle volt. A különbség annyi, hogy akkoriban valóban csak mártogatásra használták, és kifejezetten főtt, esetleg sült húsokhoz ették.
Épp ezért nem is volt fontos, hogy édesítsék – hisz nem azt akarták, hogy a sóska uralkodjék az ízeken, hanem pont az volt a cél – a mártás kiemelje a hús finom ízét. Ezt pedig úgy lehetett elérni, hogy a mártást savanyúan hagyták.
Egykor nem használtak annyira tejfölt sem – problémásabb volt a tejföllel készült ételek eltarthatósága – márpedig sóskát főleg nyáron főztek.
Így fordulhatott elő, hogy sok helyütt ez a szószféle olyan zöld volt, mint a régi, ajtóra használt olajfestékek, íze savanyúságra pedig a friss sóskáéval vetekedett.
Mára azonban finomult elkészítési módja, mint ahogy fogyasztása is átalakult. Sokszor esszük krumplival, tojással, esetleg pici főtt hússal – kiegészítőből egyenértékű étellé lépett elő. Meg kell mondani – megérdemelten.
Nézzünk most egy egyszerű sóskamártás-sóskaszósz receptet:
- Egy jókora marék sóska
- 1 kanál zsiradék
- 1 szép nagy evőkanálnyi liszt
- fél liternyi víz
- só,
- cukor, vagy édesítőszer,
- tejföl legalább egy fél pohárnyi
Szószunkat pedig így készítjük:
A sóskát megmossuk, leszárazzuk, majd apróra vágjuk. Nem kell azért túlzásba vinni, mert szétesik a kavargatás által.
Egy kisebb edényben felrakjuk melegedni a zsiradékot, rádobjuk a sóskát, és fedő alatt megpároljuk.
Megváltozik színe, és felpuhul. Ekkor rádobjuk a lisztet, keverünk rajta, picit még pároljuk, de csak éppen hogy, aztán pedig folytonos kavargatás mellett felöntjük a vízzel.
Beleszórjuk a sót, a cukrot, vagy édesítőt, és forraljuk kavargatva – pár perc alatt elkészül.
Forrás után még 1-2 perc, így nem lesz liszt íze.
Mikor tálalnánk – belekeverjük a tejfölt – így nem csapódik ki.
Régen a mártás nem arról szólt, hogy egy kis hús, krumpli, és jó sok mártás. Tényleg csak mártogatás szintjén éltek vele, főleg azért készítették, hogy a hús ízét kiemeljék.
Legtöbbször nem is édesítették ezeket, a cukrozott mártások divatja jóval később jött el.
Ettem én annak idején olyan sóskamártást, amiben sem tejföl, sem cukor egy szem nem volt.
Olyan volt az íze, ahhoz hasonló, mint amikor nyersen rágcsálod.
Meg lehetett enni, és régen sokan szerették így.
Végül is vannak olyan húsok, amihez kifejezetten passzol a savanykás íz.
Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert nagyon finom – főleg krumplival mellette.
Fotó: Ligeti K.
