Ezeket a fortélyokat a régiek mind ismerték. Anyáról leányára szállt a tudomány, mely mára feledésbe merült. Ideje feleleveníteni.
Pedig nem árt nekünk sem tudni, mert technika ide, technika oda, sokat könnyít munkánkon a konyhában, és több bosszúságtól is megóv.
Nézzünk ezekből az okosságokból néhányat!
Ha lencsét főzünk, fölösleges az áztatás. Se egy estére, se egy-két órára nincs szükség. A lencse az az egyetlen száraz hüvelyes, amelyik e nélkül is nagyjából fél óra alatt puhára fő. Ráadásul ha áztatod, akkor kellemetlen élményben lesz részed, mert a héja leválik. Viszont ha babot főzöl, és nem áztatod be előző nap – nagy eséllyel a héja le fog válni főzés közben – ott úszkál az étel tetején, valljuk be: elég gusztustalan.
Ha leégett a lábas, fazék, fölösleges súrolni. Az égett részre szórj egy jó marék sót, boríts rá fél pohár aztán tedd be a kamrába, hogy útban ne legyen! Mikor előveszed, könnyedén lejön a lepirult réteg.
A csirkemájat nyugodtan fűszerezd, bátran sózhatod, ettől nem keményedik meg. De ne főzd túl! Elvágsz egy darabot, és ha a belseje már nem véres, zárhatod el a tűzhelyet, s fedd le fedővel.
Sokan úgy gondolják, hogy akkor lesz jó sűrű a pörkölt szaftja, ha sok zsiradékkal készítik, pedig ennek a titka a jó adag vöröshagyma, és az, hogy csak annyi vízzel pótoljuk mindig, amennyire feltétlen szükség van. Mehet bele persze paprika, paradicsom is, ez csak javít a végeredményen. A hagymától, és a lefővő húsmoszadékoktól lesz igazán ízletes.
Sült húst meg lehet sütni olajban is, de ha valóban jót akarsz enni, akkor a zsírhoz kell nyúlni. Ráadásul ilyenkor ott a pecsenyezsír is. Fogyassz hozzá mindig savanyúságot, az ellensúlyozza a zsírosságot.
Ha rántott húst készítesz, és igazán puha csemegére vágysz, akkor süsd zsírban, meglepődsz az eredményről…
Minden ételbe szükséges a só, az hozza ki az ízeket. Akár édest főzöl, akár sósat. Édesbe azért kell egy csipetke, mert ízfokozóként működik benne. Kevesebb cukor kell általa.
Ha a főzés legvégén sózod az ételt, akkor kevesebbet kell használnod belőle. Ezt úgy igazán inkább a levesnél ajánlanám, mert egy pörköltnél, sült húsnál kellemetlen, ha maga a hús édeskés.
Fűszernövények, fokhagyma aprózásánál tökéletes megoldás arra, hogy ne ugráljanak össze-vissza a kis apró szemek ha felvágás előtt megszórod egy pici sóval. Egy pillanat alatt kis levet enged, ezáltal összetapadnak a már elvágott részek. Lényegesen könnyebb dolgod lesz.
Ha buzgó voltál, és túl sok fűszernövényt apróztál fel, akkor a maradékot keverd fel kevés sóval, aztán rakd egy zárható üvegbe, néhány napig tökéletesen el lesz a hűtőben. A régiek annak idején hűtő nélkül tárolták így, hűvös helyen. De jó megoldás az is, amikor a jégkocka alumínium tartályába nyomkodod bele. Ha megfagyott – beleborítod egy zacskóba, lekötöd, mehet a fagyasztóba. És mindig annyit veszel ki, amennyire szükség van.
Ha elsóztál valamilyen ételt, akkor levesnél adj hozzá vizet (persze utána még forrald fel), töményebb ételeknél főzz bele egy krumplit. Mindenkivel előfordul, de igazán elrontott étel kevés van.
Ha a levesen rajta marad a hab, és most tiszta zavaros – semmi gond, ha megfőtt – pihentetni kell, negyedóra alatt a szöszmöszök leűlnek, és szép tiszta lesz, akár merőkanállal is leszedheted a tiszta részt.
Fém konyhai eszközeid ecetes áttörléstől, átmosástól olyanok lesznek, mint az eredeti. Ennek az a titka, hogy az ecet zsírtalanít, ráadásul még kiválóan fertőtlenít is, úgyhogy a konyhában szinte kötelező, hogy ott legyen.
Ha félsz attól, hogy kifuthat levesed, akkor rakj egy fakanalat keresztbe az edényen, megakadályozza a leves, vagy más étel „útnak induljon”. Hókusz-pókusznak hangzik de valós megoldás.
A forró olaj, vagy zsiradék fröcskölését megelőzhetjük egy csipetke só zsiradékba szórásával.
Sózni ételt nem szabad közelről. Nem azért, mert történhet veled valami, hanem mert egyenletesebb lesz a sózás. Az ételekre ne egyszerre zúdítsd, hanem minden rétegre szórj egy kicsit. Finomabb lesz vele, minden porcikája egyenletes ízt kap.
Tökéletes megoldás arra az esetre, ha a zsiradék habzik: dobj bele egy száraz kenyérdarabot, Ez aztán elkezd dolgozni, felszívja a fölösleges nedvességet.
Bebarnult fakanalakat újjá lehet varázsolni, ha ecetes vízben felrakod főni, majd a forró fürdő után kirakod őket a napra száradni.
Kalácsod még másnap is puha lesz, ha a szokásosan elkészített, bedagasztott tésztába beledolgozol még kiló lisztenként 1-1,5 dl olajat, vajat, vagy zsírt.
Ha kalácsnál a tojásról elfelejtkezel, sokkal puhább lesz. Ha nem hiszed, gondolkozz el: a boltban vett pihe-puha kalácsnak a színe milyen? Sárgás, vagy fehér? …. Na ugye…
Vén hús pillanat alatt megfő, megpuhul – persze a normál főzési idő letelte után – ha rászórsz egy késhegynyi szódabikarbónát. Elkezd habzani, ez megteszi a hatást….
Ha laska tésztát gyúrsz, amivel nem akarsz sokat bajlódni, pihentetni, és jó lenne ha könnyen nyúlna, akkor gyúráskor adj hozzá egy csipet sót, lágyabb lesz a tészta. A friss főtt tésztákat régen mindig kicsit sózták.
Konyhai sótartóba nem árt néhány szem rizst szórni, így elkerülhető a nedvesedése.
Előző okosságból következik: Ha túl párás a konyhád, vagy bármelyik helyiség, akkor egy adag só ezt megoldja, a párát magába szívja.
A hűtőbe drága szagtalanító helyett használj egy tálka szódabikarbónát. Tökéletesen megoldja a problémát.
Fotó: Fortepan/Berkó Pál