Ünnepi linzertészta

Az ünnepi linzertészta az egyik legsokoldalúbb, leghálásabb tésztaféle: jól formázható, omlós, illatos, és hosszú ideig eltartható. Az ünnepek előtt akár egy héttel is elkészíthető, sőt, a pihentetéstől csak finomabb lesz.

Alapelvek és arányok:

A linzertészta omlóssága és íze elsősorban az arányokon múlik. Három klasszikus változata ismert:

1. Egyenlő arányú tészta: a liszt és a vaj azonos mennyiségben kerül a tésztába (pl. 30 dkg liszt – 30 dkg vaj).
2. Fele zsiradékos változat: a zsiradék mennyisége fele a lisztének (pl. 30 dkg liszt – 15 dkg vaj).
3. Hármas osztásos tészta: 3 rész liszt, 2 rész vaj, 1 rész cukor (pl. 30 dkg liszt, 20 dkg vaj, 10 dkg cukor).

A linzertésztát legfinomabb vajjal készíteni, de jó minőségű margarinnal is pótolható. Ha sertészsírral dolgozunk, annak mennyiségét csökkentsük (10 dkg vaj helyett kb. 7 dkg zsírt használjunk), mert a zsír lágyabbá teszi a tésztát.

Ünnepi linzertészta elkészítése:

A linzertésztát finomlisztből készítjük, és gyorsan, hideg kézzel dolgozunk vele, hogy a vaj ne olvadjon meg. A hozzávalókat gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, majd a tésztát fóliába csomagolva egy éjszakára hűtőbe tesszük pihenni. Tojást általában nem adunk hozzá, mert a fehérje megkeményíti a tésztát; ha szükséges, legfeljebb egy kevés tojássárgája vagy egy kiskanál tejföl kerülhet bele, hogy összeálljon. Soha ne használjunk tejet, mert attól a linzer elveszti omlósságát.
A sütést mindig forró, erős hőfokon végezzük. Akkor van készen, ha nemcsak a teteje, hanem az alja is enyhén megpirult – a tészta típusától függően halványsárgától a szép aranybarnáig terjedhet a színe.

Az ünnepi linzertészta rendkívül sokoldalú: készülhet belőle lekvárral töltött aprósütemény, rácsos lepény, de sós változatban stangli, sajtos rúd vagy pogácsa alapja is lehet.
Készítés közben nyugodtan kóstoljuk meg a nyers tésztát – ha megfelelően sós vagy édes, a végeredmény is tökéletes lesz.

Fotó: Istrassmann