Már nagyanyáink is ismerték a húsleves, vagy csontleves gyógyító erejét. Minden problémára természetesen nem gyógyír, viszont a felső légúti problémákra tökéletes.
Hogy ennek pontosan mi az oka, máig tart a vita, de azért egy csepp gondolkodással magunk is könnyen ráakadhatunk a megfejtésre, legalábbis egy részére.
A gőzölgő húslevesből felszabaduló pára rendkívül jó hatású, hisz a felgyülemlett váladék távozását, vizesedését segíti. Márpedig ha kanalazzuk a finom levest, fölé hajolunk, óhatatlan, hogy a párát beszippantsuk.
Aztán ott a benne lévő sok fehérje, a csontban lévő kalcium, a zöldségek rostja, ásványi anyag tartalma, és még a fűszerek is. Fűszerek között a só is, melynek egyfajta fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatása is van.
Ráadásul egy leves olyan étel, amivel egy lábadazó is könnyen megbirkózik, nem kell hozzá hatalmas étvágy, hogy egy tányérkával lecsússzon.
Ha pedig még gyengébb volt, akkor egyszerűen a levéből itattak meg vele egy csuporral, ami aztán meghozhatta kedvét, étvágyát a komolyabb dolgokra.
Főzhették csibéből, de tyúkból, sertés csontjából is csodafinom, aranyló húslevest szervírozhattak az asztalra, ami jó melegen szinte átjárta a beteget, azonnali javulást hozva számára.
Mára ezt a hatást már az orvostudomány is alátámasztotta – de régen nem foglalkoztak ilyen „ajánlásokkal”, a tapasztalat többet ért… Úgy gondolták – s nagy eséllyel nem tévedtek – hogy amit a beteg jóízűen fogyaszt, az csak hatásos lehet…
Fontos, hogy ilyenkor a húson kívül rengeteg idényjellegű zöldséget is tartalmazzon az étel, és annyi vízzel öntsük fel, hogy kényelmesen megfőjön vele, de a tartalmakat éppen hogy ellepje.
Fűszerezni természetesen kíméletesen kell, ne akkor kísérletezzünk az újabb fűszerekkel, vagy fűszerkeverékekkel.
Kiló húsonként 1,5-2 dkg só, 5-6 szem szemes bors. Zöldségnek pedig megteszi a répa, petrezselyemgyökér, karalábé, zeller, egy kis vöröshagyma, egy-két gerezd fokhagyma.
